Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Ph egyensúly fontossága

2008.08.22

 

 

Kezdetben egy kis pH érték:


 

"Mindannyiunk teste arra hivatott, hogy 130 évet érjen meg. Szokásainktól függ, hogy egészségesen öregszünk-e meg, vagy betegség és korai halál lesz az osztályrészünk. Minden bosszúság, minden nem természetes táplálék, mindenfajta stressz, minden természetellenes és így életidegen magatartás lecsíp egy keveset életünk "bankszámlájából", míg már csak a töredéke marad meg annak, ami lehetett volna..."

Mi az, amitől a sejtjeink úgy félnek, mint ördög a tömjéntől és mindet bevetnek ellene, amivel rendelkeznek? Mi az, amitől a testépítők is hasonló módon rettegnek és még egy étkezésen belül sem engedhetik meg maguknak, hogy figyelmen kívül hagyják?

Ez a sav. A sav a sejtjeink közötti térben.

Itt szeretnék megosztani valamit, ami még az orvosi egyetemen sem kapott kellő hangsúlyt: a test sav-bázis egyensúlya és betegségek közötti összefüggés.

Az emberi szervezet csak nagyon szűk körülmények között képes működni. Jól ismert például, hogy a hőmérsékleti tartomány 36,5- 37,0 Celsius fok. Ha ettől akár egy fokkal eltér, akkor ott már komoly gondok lépnek fel.

Kevésbé ismert, de legalább olyan fontos a szervezetünk pH értéke. Minden vizes oldatnak megvan a rá jellemző pH értéke. Semlegesnek mondják a 7,0 értékű pH-t, az alatta lévőt savasnak és a felette lévőt pedig lúgosnak. Minél kisebb a pH, annál erősebb a sav, tehát a 5,0 érték erősebb savra (elsavasodásra) utal, mint pl. a 6,0 érték. Az emberi test 7,35-7,45 pH tartományban működik jól.

Ahogy látjuk ez enyhén lúgos tartományban van. Ettől már a kis értékű eltérés is komoly következményekkel jár, akárcsak a hőmérsékletbeli változás, csak ez kevésbé ismert dolog. A sejtjeink lúgos kémhatáshoz vannak hozzászokva. Tudta-e, hogy a tenger vízének (ahol az elején a sejtek kolóniába verődtek) a pH-ja 8,0-8,5? Tudta-e, hogy a magzatvíz (a folyadék, amely körbeveszi a magzatot az anyaméhben) pH-ja 8.5 körül van? Tudta-e, hogy az egészséges, anyatejjel táplált csecsemő vizelete lúgos vegyi hatású?

 

Az anyagcsere folyamán a testünk folyamatosan savakat termel: szénsav, ecetsav, húgysav, tejsav, citromsav stb. A vesénk által kiválasztott vizelet pH értéke 4,8-7,5 között mozog. Csak megemlítem, hogy pl. a kávé és a sör pH-ja 4,0, azaz savasabb, mint a vese által produkált legsavasabb vizelet, amit még kiválasztani képes!!!

Ha a savszint túl magas, akkor a testünk nem lesz képes a savak kiválasztására, és vagy kénytelen elraktározni őket a testszövetekben (zsírszövet – elhízás!) vagy pedig semlegesíti őket. Az utóbbit viszont csak úgy tudja végrehajtani, hogy az ehhez szükséges ásványi anyagokat (pl. kalcium) a különféle szervekből, csontokból, fogakból választja ki. Így ez csontritkuláshoz, fogszuvasodáshoz vezet.

Már rég leszoktunk az egészséges (legalább 80%-ban lúgos) ételek fogyasztásáról és a legtöbb ember teste el van savasodva. Erről könnyen meggyőződhet a reggeli vizelet pH értékének megállapításával – ha 7,0 alatt van az érték – akkor el van savasodva („tudományos” szakkifejezéssel élve – acidosisban szenved). A szervezetünk igyekszik megtartani a működését és a savakat a kevésbé fontos területeken (zsírszövet, kötőszövet) raktározza. Amikor ezek a „hulladék raktárok” is megtelnek, jönnek a fontosabb szervek károsodásai. Tehát, ha megvizsgáljuk egy ember egészségügyi pályáját, akkor megállapíthatjuk, hogy a szívinfarktust vagy a rákot vagy az agyvérzést, mint a végállomást, megelőzte az elhízás, az izületi panasz, a reuma, a gyomorégés, a krónikus fáradtság, az ekcéma vagy bármely egyéb túlsavasodással járó tünet.

Ezek a tünetek különálló betegségneveket kaptak. Felsorolok itt egy pár ilyen nevet, ezeknél a legtöbb esetben kimutatható az elsavasodás: aphta (szájfekély), allergia, arthritis, arthrosis, cellulitis, csontritkulás (osteoporosis), ekcéma, elhízás (obesitas) és ehhez kapcsolódó anyagcserezavar, fáradtság, fogszuvasodás, immunrendszer bizonyos zavarai, gyomorégés, izomláz, korai öregedés, köröm problémák, nyombélfekély, rák, erős testszag, vérnyomás problémák. Az elsavasodott testben elszaporodnak a paraziták (baktériumok, vírusok, gombák, Candida), amelyek szintén elkezdenek savakat termelni és ezeket a salakanyagokat a szervezetünkbe ürítik, így tovább rontják a helyzetet. A paraziták nem szeretik a lúgosabb kémhatású közeget, hanem a savas irányú eltolódást.

Tudta-e azt, hogy egy kezdődő herpeszt meg lehet állítani egy 5% nátrium klórit (NaClO2) oldattal való ecseteléssel, amely erősen lúgos kémhatású? A gombás fertőzés nem mindig látható formában zajlik, de ez magyarázatot ad miért szokott ez visszatérni, ill. miért múlik el olyan nehezen. A sejtjeink ellátása tovább romlik és a szervezetünk vérnyomás emelésével igyekszik kompenzálni. A sejtjeink tovább változnak-alkalmazkodnak ezekhez a zord körülményekhez és innen már csak egy lépés választja el őket a rákos elfajulástól.

A kiút a bázikus (lúgos) étrend kialakítása, helyesebben – visszaállítása. Viszont évtizedekig tartó elsavasodáshoz ez lehet, hogy önmagában kevés és szükségünk lenne étrend kiegészítőkre is, hogy lehetőséget adjunk a testünknek az újraépüléshez. Kb. 3 évente a testünk minden egyes eleme teljesen lecserélődik.

A helyes savtalanítás növényi eredetű lúgosító ételek ill. étel kiegészítő fogyasztásából áll. Kalcium karbonát (pl. kagylóhéjból készült kalcium termék) nem szerves kötés formában van jelen és így csak nagyon kis mennyiségben szívódik fel. A szerves formában jelenlévő vegyületek a legjobbak, ezért van szükségünk a sok zöldségre és az ezekből készült táplálék kiegészítőkre. Nagyon fontos még a nagy mennyiségű folyadék fogyasztásra is, hogy a vese képes legyen kiválasztani az ürülő salakanyagokat ill. a semlegesített savakat.

A megfelelő mennyiség testsúly kg-ként 1/2 deciliter folyadék. Természetesen fokozott izzadással járó körülmények között ez csak nőhet (meleg nyár, pékség, téglagyári munka, öntöde stb.). Átlagban egy 80 kg ember 4 liter folyadékot kell hogy fogyasszon.

 

És végül mik azok a lúgosító ételek: lucernafű, avokádó, árpafű, banán, burgonya, francia bab, limabab, fehérbab, zöldbab, fekete ribizli, cayenne bors, cukkíni, pitypang, endívia, fejes saláta, fokhagyma, gabonafű, gomba, karfiol, mazsola, retek, paradicsom, répa, retek, szójabab (főtt), szójarügy, spenót, sárgabarack, uborka, zeller.

Honnan ez a sok sav?

Minden élet a tengerben kezdődött, és testünk több mint 70 százalékát még ma is víz teszi ki.

A tengervíz pH értéke 8-8.5. Testünk csekély ingadozástól eltekintve 7.35 – 7.4 közötti pH értéket tart fenn a vérben.

Életünk attól függ, hogy testünk megmaradjon a semleges, illetve enyhén bázikus kémhatású tartományban.

Ha az akvárium vize koszos lesz, kicseréljük, hogy a halak tiszta közegben éljenek. És a sajátunkét? 70%!

Tudatosítsuk magunkban: a sav-bázis egyensúly eltolódása, ami manapság szinte már normálisnak számít, nemcsak az emberi sejteket pusztítja el, hanem az élet minden formáját.

Az  anyagcsere-folyamat következtében folyamatosan savak keletkeznek a testben, például húgysav, szénsav, tejsav, ecetsav, sőt sósav, amelyek még inkább felgyorsítják a túlsavasodás kialakulásának folyamatát, így a sejtek pusztulását, amennyiben az egészséges vesék nem bontják le és választják ki őket.

A savak romboló hatásúak. Még a követ és a fémet is képesek szétroncsolni. Ha bent maradnak a testünkben, és nem semlegesítik őket bázisok, menthetetlenül a legkülönfélébb betegségekhez vezetnek.

A betegségek korántsem elkerülhetetlenek, mint azt a hunzák vagy korunk más hosszú életű népeinek példája is egyértelműen bizonyítja – az egészség az ember teljesen természetes állapota.

Betegségeink csak évekig tartó hibás magatartásunknak köszönhetően alakulnak ki. Így a fogszuvasodásnak, ahogy számtalan más megbetegedésnek is, egyetlen oka van: a túlsavasodás. De a savak okozzák a reumát, a köszvényt, az ízületi gyulladást és a vesekövet.

 

Természetellenes táplálkozási szokásaink következtében gyakorlatilag mindig túl kevés bázis van a szervezetünkben, és a legtöbbünk teste túlsavasodott.

Amíg a test még ki tud vonni bázisokat a kötõszövetekbõl, az erekbõl és a csontokból, így próbálja semlegesíteni a savfelesleget. Ennek köszönhetõen azonban leépülnek a test ásványianyag-készletei, törékennyé válnak az erek
és a csontok, ami szívinfarktushoz, gutaütéshez vagy csontritkuláshoz vezet, de reumát, köszvényt, csigolyadeformációkat stb is okozhat.

Ki gondolta volna, hogy a hajhullás, a depresszió, az ekcéma és a fogszuvasodás is a túlsavasodás következménye?

A test mindent megtesz annak érdekében, hogy mentesítse magát a salakanyagoktól. A magasabb funkciót betöltõ szerveket, mint az agy, a szem, a fül és a szív, csak a legszükségesebb esetben használja salakanyagraktárnak. Épp ezért nagyon komolyan kell venni azt, ha elhomályosul a látás vagy súlyosan hallászavar lép fel. A  gutaütés és a
szívinfarktus már a túlsavasodásban szenvedõ, elsavasodott test utolsó állomásait, sõt gyakran a végét jelentik.

A folyamat azzal kezdõdik, hogy a test kénytelen leépíteni értékes ásványianyag-készleteit, mert semlegesítenie kell a savak áradatát. Ennek következtében hulladéktárolókat kell létrehoznia, egyiket a másik után mert másképp nem tud kiválasztani ennyi savat.

 Pedig ez a folyamat nemcsak elkerülhetõ, de elsõsorban bármikor visszafordítható. A test újból megtisztul, a szeméttelepek eltünnek (pl. a felesleges zsírpárna!), és az ásványianyag-raktárak színültig megtelnek. Szellemünk
megint olyan tiszta lesz, amilyennek talán fiatal korunkban éreztük, és újból érvényre jut majd az ember belsõ szépsége.

 

A kötõszövet: pufferrendszer és savtároló

A savak elõször a vérbe kerülnek. Ha azonban a vér pufferkapacitása már kimerült, a savfelesleg a kötõszövetekben rakódik le. A kötõszövet sejtjei masszívabbak, és a méreganyagok nem okoznak bennük olyan könnyen
károsodásokat. Itt raktározódnak el a savak egészen addig, amíg a vesék ártalmatlanná nem tudják tenni õket.

A másik nagy kiválasztó szerv a tüdõ.  A szervezet ezen a két kiválasztó szerven keresztül próbál a lehetõ leghamarabb megszabadulni a felesleges savaktól.

Mielõtt a szervezet leadhatná a vizeletbe a savakat, elõször bázisokkal kell semlegesíteni õket.

Ha a kötõszövet túlterhelt, és már nem tud felvenni további savadagokat, azok az ízületekben rekednek, ahol fájdalmas gyulladásokat okoznak, vagy köszvényként, reumaként, illetve sokízületi gyulladásként
diagnosztizálhatók. Az elsavasodott szövetekben romlanak a vér áramlási jellemzõi is, a vörösvértestek mindjobban elvesztik rugalmasságukat, és már nem tudják átjárni a kapillárisokat, a finom hajszálereket, ami elégtelen ellátáshoz
és oxigénhiányhoz vezet.

A savak azonban hosszú távon szétroncsolják a kötõszövet kollagén rostjait is, ami petyhüdtséget és idõ elõtti öregedést okoz. Ha a kötõszövet egyre átjárhatatlanabbá válik, a sejtek szabályosan megfulladnak az elégtelen ellátás miatt. Mivel a kötõszövet az egész testet behálózza, ez a probléma mindig a test egészét érinti, ezért a szó
legszorosabb értelmében véve létfontosságú, hogy savtalanítsuk a testünket.

A gyomor: sav- és bázistermelõ szerv

A gyomor a konyhasó, vérünk és szöveteink természetes alkotórészének felbontásával sósavat termel – ez az úgynevezett gyomorsav, amelynek pH értéke 2,8 és 1,2 között mozoghat. A konyhasó egyszerû nátrium-klór
vegyület. A konyhasó felbontását a gyomor különleges sejtjei végzik. Gyomrunknak konyhasóra, szén-dioxidra és vízre van szüksége ehhez a mûvelethez, amelynek során a klór és a hidrogén sósav egyesül.

Ugyanakkor  kialakul egy másik vegyület is, amely nátriumból, nitrogénbõl, szénbõl és oxigénbõl épül fel – ez a szódabikarbóna, amely egy bázis. Ez az anyag a vér útján eloszlik az egész  testben, és késõbb semlegesíti a belekben a gyomorsavat. Ha nincs elegendõ bázis a testben, az több konyhasót bont el, így termeli
meg azokat a bázisokat amelyekre sürgõs szüksége van. Ám eközben természetesen még több gyomorsav jön létre, amelyre most semmi szükség, és amely gyomorégést okoz. Ha a gyomor nem bír a savakkal, egy részüket
leadja a nyombélnek. Ennek köszönhetõen csökken ugyan a gyomor savkoncentrációja, de mindez további savtermeléshez vezet, amire a nyombélfekélyekkel válaszol.

 

Ha a bázishiány miatt a test nem tudja elvégezni a feladatát, a testnek előbb vagy utóbb meg kell betegednie.

Mivel a bázisok a feladatuk teljesítése során elhasználódnak, folyamatosan és kielégítő mennyiségben be kell vinnünk őket a szervezetbe, többnyire bázisokban gazdag táplálkozás, vagy étrend-kiegészítők útján.

Ha ilyen helyzetben savmegkötő szereket szedünk, azzal gátoljuk vagy csökkentjük ugyan a gyomor savtermelését, de egyúttal természetesen a fontos bázistermelést is, így újabb ördögi kör veszi kezdetét.

A gyomorégés tehát mindig a gyomor segélykiáltása, mellyel a hiányzó bázisokat követeli.

A vér: egy egészen különleges nedv

Azt mondják, a vér a lélek székhelye, és ha valaki elvérzik, úgyszólván megfosztják a lelkétől. A vér azonban mint folyékony szállítószerv, eljuttatja a megfelelő helyre azokat a táp- és építőanyagokat is, amelyekre a testnek folyamatosan szüksége van, és elszállítja az anyagcsere salakanyagait. A vér esetében különösen egyértelművé válik, mennyire fontos a test számára a pH-érték., mert egészen csekély ingadozásoktól eltekintve betartja a 7,35 és 7,4 közé eső normál értéket, hiszen ha ez az érték 7-re csökkenne vagy 7,6-ra nőne, az már halálos
következményekkel járna.
Ha túl sok sav kötődik a vörösvértestekhez, azok nem tudják megfelelő módon felvenni az oxigént, és a test oxigénhiányban szenved még akkor is,ha a tüdők elegendő oxigént kínálnak neki. Ezenkívül magas savkoncentráció
esetén csökken a vörösvértestek rugalmassága, vagy úgynevezett savmerevség lép fel, aminek következtében a vörösvértestek már nem tudnak átjutni a finom hajszálereken, és eltömítik azokat.

Ez is hiányos ellátáshoz vezet, ami akár halálos is lehet. Tehát a vér szempontjából is elengedhetetlen, hogy kielégítő legyen a báziskínálat, különben nem tudja ellátni létfontosságú feladatát.

Immunrendszerünk

Immunrendszerünk legnagyobb része a belekhez kötődik, ezért olyan fontos és olyan hatásos is a béltisztítás.. A túlsavasodás és az elsalakosodás ugyanis megbénítja az immunrendszert, és mi fogékonyabbá válunk olyan
fertőzésekre, amelyekkel egy ép immunrendszer könnyedén elbírna.

Tehát nem a vírusok és a baktériumok miatt betegszünk meg, hanem azért, mert a leterhelt immunrendszer nem képes megbírkózni velük.

Ez a rákos sejtekre is igaz, amelyek naponta létrejönnek a testünkben, de csak savas közegben tudnak fejlődni.

De az is tartósan gyengíti az immunrendszerét, ha valaki állandóan rosszkedvű, negatívan gondolkodik és pesszimista beállítottságú. Ezzel ugyanis savas közeget teremt, és öntudatlanul, önként árt minden egyes
sejtjének. Minden negatív gondolat befolyásolja immunrendszerünk működését. De azzal is megterheljük az immunrendszerünket, ha olyasmire kényszerítjük magunkat, amit a lelkünk mélyén elutasítunk, ha agyon hajszoljuk magunkat vagy aggódunk valami miatt. Így még a legapróbb bosszúság is további negatív hatást gyakorol az immunrendszerre és ezzel az egész egészségi állapotra.

 

Honnan van a sok sav?

Miért sokkal valószínűbb a túlsavasodás mint a bázistúlkínálat? Savakat a test maga is termel, emlékezzünk a gyomorsavra, bázisokat azonban kizárólag táplálékkal vehetünk magunkhoz, és folyamatosan el is használjuk
őket. Ezenkívül túl kevés alkalmat adunk a szervezetünknek arra, hogy természetes módon szabaduljon meg a savaktól, mert túl keveset iszunk és nem mozgunk eleget.

Emiatt túl kevés savat lélegzünk ki a tüdőnkön, ráadásul az oxigénhiány további savak termelődéséhez vezet.

A test krónikus vitamin- és nyomelem hiány miatt is savakat képez,  mert nem tud befejezni bizonyos anyagcsere-folyamatokat. Ha rossz élelmiszert rosszkor, rosszul megrágva és gyorsan esszük meg, még egy eredetileg
bázikus élelmiszer is savszállítóvá alakulhat át. (A táplálkozástudományban ezt „bázisfordításnak” nevezik)

E téren fontos szerepet játszik az emésztőrendszer egyéni állapota: amennyiben túlerőltetett, a félig megemésztett nyers táplálék erjedni kezd a gyomorban és savvá alakul.

Ez számtalan panaszt eredményezhet. Az ember elcsigázottnak érzi magát,krónikus fáradtság gyötri és csak nagyon lassan piheni ki magát, akkor sem teljesen. A bőr hajlamos az ekcémára, az orr és a szem irritációval reagál, és tisztázatlan eredetű, egyre erősödő fájdalmak jelentkeznek. Így jelzi a test, hogy már nem bír a nagy mennyiségű savval, és sürgőssegítségre van szüksége. Ha szervezetnek két étkezés között vagy az éjszaka folyamán nem sikerül
lebonyolítania a salaktalanítást és a savtalanítást, a savak egyre inkább feldúsulnak a kötőszövetekben, mígnem latens mérgezés akut túlsavasodásba csap át. Ha még ilyenkor sem történik változás, az halálos következményekkel járhat.

A test többnyire évtizedekig tartó túlsavasodása után már nem elég az, ha a táplálkozás terén átállunk a bázisképző élelmiszerekre, például a gyümölcsre, a zöldségre és a burgonyára. Hosszabb időn át szükségünk van étrend-kiegészítőkre is, hogy a savtalanítás mellett lehetővé tegyük a test ásványianyag-készleteinek újraépülését.

A mély lélegzetvétel is savtalanítja a testet, ahogy a táplálék gondos megrágása és a nyállal való alapos elegyítése is fokozza annak lúgosodását.

A legtöbb sav az élelmiszerek, elsősorban a túl sok fehérje révén jön létre. Ha az ember idősebb korban fehérjében szegényen táplálkozik, azzal jelentősen meghosszabbítja az életét.

A test acidózisa a rák kialakulásának alapja is, amelynek mindig elsavasodott közegre van szüksége.

A csontritkulás sem feltétlenül öregkori tünet, csak időskorban gyakrabban jelentkezik, mert a porcok különösen sok bázist tartalmaznak, és belőlük vonja el a test, ha túlsavasodott. Így valami kristályos "smirgli" marad
belőlük, amely elkoptatja az ízületeket. Az alapos savtalanítás végül lelki és testi egészséghez vezet.

A sav-bázis egyensúly helyreállítása döntő lépés lehet azon az úton, amely az egészséghez és vitalitáshoz, így az életörömhöz vezet. Mert a sav-bázis egyensúly az egész szervezet minden funkciójának alapja.

A fokozódó elsalakosodás miatt egyre nehézkesebbé válik az egyes sejtek ellátása. A szervezet a vérnyomás növelésével próbál javítani a helyzeten,hogy ellensúlyozza az erek nehezebb átjárhatóságát. Ha ilyenkor csak
vérnyomáscsökkentőt szedünk, csökken ugyan a vérnyomás, de ez csak ront a helyzeten.

A túlsavasodás a karrier egyik legnagyobb akadálya is, mert az egyensúly felborulása miatt veszítünk a kitartásunkból, kevésbé tudjuk kompenzálni a stresszt, és állandó agresszivitással küzdünk.

A túlsavasodásban szenvedő ember nem tud megnyugodni, állandóan felajzottnak és így túlterheltnek érzi magát.

Mindez azonban elmúlik, amint rendszeresen bőséges mennyiségű bázissal segítünk a testünknek.

 
 

 

Profilkép



Elérhetőség

Szentmiklósi Attiláné Ági

4400 Nyíregyháza

0636703271313

egeszsegstar@gmail.com